Ellenzők és támogatók vitája a - Napjaink Magyarországának,Műsorvezető Baló György,Sinkó Eszter,Bencze Izabella,Mellár Tamás,Lányi András,Nagy Mária,Bauer Tamás,Síklaki István,Mihály Péter,Lányi Andrástól,Mihályi Péter,Amit Mihályi,Mellár Tamásé,Országos Egészségbiztosítási Pénztárral,Várfalviné Nagy Éva,Országos Egészségbiztosítási Pénztár,Lányi Andrásnál,Lányi Andráshoz,Akkor Lányi,Hogy XY,Sinkó Esztert,Szocialista Párt,Nokai Géza,Sinkó Esztertől,Lányi Andrásnak,Sinkó Eszer,Kedves István,Most Petró Pálné,Kerkovics Gábor,Mert Budapesten, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Ellenzők és támogatók vitája a

2008-02-05 19:22:29, kedd

	Ellenzők és támogatók vitája a pénztártörvényről 2008. február 4. A törvény, jelenleg tehát megint törvényjavaslat éles és érdemi viták tárgya. Vitatkozik a politika, vitatkozik a szakma, dokumentumokban, nyílt levelekben értelmiségiek, közéleti személyiségek követelik a törvényjavaslat elutasítását, illetve jóváhagyását Napjaink Magyarországának legfontosabb vitája a pénztártörvény, amelyről a köztársasági elnök kifogásai után egy hét múlva szavazhat másodszor az országgyűlés. Időközben ellenzők és támogatók is nyílt levelekkel fordultak a közvéleményhez. Műsorunkban egy órás élő vita a törvényt ellenző, illetve támogató civilek között. Az ellenzők azt mondják, ez a törvény drágítja az ellátást, privatizálja az egészségügyi alapokat, csökkenti az esélyegyenlőséget és az ellátórendszer teljesítményét is. A támogatók szerint ezek az érvek becsapják a közvéleményt, mivel az új rendszer hatékonyabb is, igazságosabb is és fenntartja az országos kockázatközösséget. Hát akkor rajta! Élő vita az ellenzők és a támogatók között. Műsorvezető Baló György: - Jó estét! Adott a kormány legnagyobb vállalkozása, az egészségügy, ezen belül a biztosítási rendszer átalakítása. A vonatkozó törvényt az országgyűlés decemberben elfogadta. A köztársasági elnök azonban nem írta alá, hanem visszaküldte az országgyűlésnek. A tervek szerint 8 nap múlva, február 11-én szavaznak róla másodszor. A törvény, jelenleg tehát megint törvényjavaslat éles és érdemi viták tárgya. Vitatkozik a politika, vitatkozik a szakma, dokumentumokban, nyílt levelekben értelmiségiek, közéleti személyiségek követelik a törvényjavaslat elutasítását, illetve jóváhagyását. Ebben a műsorban már nagyon sokat foglalkoztunk ezzel a témával, de valószínűleg nem lehet eleget. Ma estére 8 vendéget hívtunk, négyen ellenzik, négyen támogatják a tervet, mindegyiküknek van vagy volt némi köze a politikához, de egyikük sem parlamenti képviselő jelenleg. Az ellenzők csapata: Sinkó Eszter, egészségügyi közgazdász. Egy idézet tőle: "tudva azt, hogy lerobbant közegben és környezetben egyre frusztráltabb egészségügyi személyzet fogadja a nap mint nap betérő beteget, olyan változtatásokat kell eszközölni, amelyek erőteljes működési javulást eredményeznek mind a szolgáltatói, mind a finanszírozói oldalon. Léteznek ilyenek, a magánbiztosítók piacra lépése nélkül is." Bencze Izabella, jogász. Egy idézet: "annak az állami vezetőnek, aki azt állítja, hogy az állam rossz tulajdonos, távoznia kellene az ország vezetéséből." Mellár Tamás, közgazdász, statisztikus. Egy idézet: "nagy a veszélye, hogy bizonyos, elsősorban alacsony jövedelmű és státuszú társadalmi csoportok még a közgazdasági racionalitás szerint is indokolatlanul esnek ki az egészségügyi szolgáltatások egy nem elhanyagolható köréből." És a negyedik, Lányi András, író. Egy idézet: "a beteg kapcsolata a biztosítóval illetve orvosával lényege szerint nem piaci természetű. A beteg nem vevő, nem tudja mire van szüksége, ezért fordul orvoshoz, nem tudhatja, hogy azt kapta-e, amire szüksége van. Még azt sem, hogy amit vásárolt, azt megkaptak-e." És most a támogató négyek. Dr. Nagy Mária, háziorvos Kisvárdán***. http://drnagymaria.szdsz.hu/ Idézet: - "A betegek nem értik a rendszert, nincsenek tisztában azzal, hogyan és mit kell választaniuk, de azt érzik, hogy változtatásokra van szükség. És nincsenek ellene." Bauer Tamás, közgazdász. Idézet: -"ha fennmarad az egészségügy tervgazdasága, ha nem lesz verseny, akkor annak a meccsnek nem az MSZP és nem is az SZDSZ lesz a vesztese, hanem a magyar beteg." Síklaki István, szociálpszichológus. Idézet: -"rossz üzenet a társadalomnak, hogy kormányok egymás után tehetetlenek az egészségügy reformjában." És a negyedik, Mihály Péter közgazdász, az idézet: "intézményvezetők, egészségpolitikusok sokszor a luxusigények közé sorolnak mindent, ami az átlagos beteget ma bosszantja. A rendelők többségében nincs időpontra szóló előjegyzés, a kórházban az ápoló nem ápol, a takarítónő nem takarít, nincs elegendő zuhanyozó, rossz minőségű és kevés az étel, stb." Eddig az idézetek és akkor kezdjük a vitát. Önök azt javasolják, hogy a parlamenti képviselőt mindenki keresse meg, és kérje meg vagy követelje, hogy ezt a törvényt ne szavazzák meg. Miért? Lányi András, író, filozófus: - Hát, mert az egészségügy oly időszerű reformja helyett ez a törvény valami egészen más csinál. A törvény erejével járulékfizetésre kötelezett állampolgárokat magánbiztosítók, üzleti vállalkozások adófizetőjévé teszi. Mv.: - Lehetne rangsorolni azt, hogy mi, hogy ezen belül mik a legnagyobb gondjai? L.A.: - Hát az, hogy ez nem fogja javítani az ellátásnak se a minőségét, se a biztosítási ellátás körét, sőt szűkíteni fogja. Ezt fogjuk próbálni bebizonyítani a mai vitán. Mv.: - Tehát üzleti alap, piac, stb. Tessék. Bauer Tamás, közgazdász: - Lányi Andrástól azt idézték, hogy az orvos és a beteg kapcsolata az nem vevő és eladó kapcsolata, ugye András? Ezt idézték tőled. Hát, ha ez így van, akkor miért fizetnek a betegek évről-évre sok tízmilliárd Ft-ot az orvosoknak zsebből, borítékban, pult alatt? Miért? Azért, mert ebben a kapcsolatban így akarják megvásárolni a jobb ellátást. Ezek a pénzek hol néhány száz, hol néhány ezer, hol néhány tízezer Ft-ra rúgnak, és ez a legerkölcstelenebb, legerkölcstelenebb jelensége a mai magyar életnek, a legvisszataszítóbb formája. A korrupciónak, ami ott jelenik meg, ahol nem azt érzi a beteg, hogy van valaki, akinek ő járulékot fizetett, az a valaki fizet az ő ellátásáért az orvosnak, és ő ezen kívül nem tartozik semmivel. Ezt a helyzetet kell létrehozni, de ehhez változtatni kell a mai állapotokon, amelyeknek az egyik legfontosabb velejárója a hálapénz vagy paraszolvencia. Mv.: - Mi a válasz arra a tételre, amit Lányi András megfogalmazott, hogy üzleti alapúvá teszi az egész rendszert? Mert ez volt az alapkifogás. Mihályi Péter, egészségügyi közgazdász: - Erre nagyon egyszerű a válasz, természetesen piacgazdaságban élünk, ahol minden piaci alapon megy, leszámítva a családot, leszámítva az országgyűlést, leszámítva a bíróságokat. Természetesen piaci alapon vásárolja a kórház a villanyáramot, a gyógyszert, és természetesen a biztosított egyfajta biztosított üzleti kapcsolatba kell, hogy álljon a biztosítóval. Ez nagyon fontos dolog. Mert pontosan az a probléma, és azért gondoljunk egy kicsit pár évtizedre előre is, mert nem két évre szól a törvény. Az a rendszer, ami ma van, hogy az állampolgár, a beteg, a biztosított a munkahelyén meg az államon keresztül kapcsolódik az egészségügyhöz, az nem egy szerencsés dolog. Éppen az lenne a kívánatos és arról szól ez a reform, hogy az emberek közvetlenül szerezzenek maguknak biztosítást, ne levonják tőlük, hanem ők fizessék be a járulékokat saját választásuk szerint. Ez az alapvető kérdés. Mv.: - Természetesen önöké a szó hasonló terjedelemben. Bencze Izabella, jogász: - Mielőtt továbbmennénk talán ezen az úton, azért próbáljuk leszögezni, hogy a levelünkből is kiderült, amit annak idején 62-en írtunk, mi nem a reformot ellenezzük, tehát mindnyájan természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy az egészségügyben milyen hibák vannak, és, amit elmondott Bauer úr, vagy amire ön is utal, ezek teljesen evidensek, mindenképpen tovább kell lépni, és valódi reformra van szükség. Nekünk azonban az a véleményünk, hogy az a törvény, ami ezt a reformot most elvileg kínálja nekünk, az nem egy olyan típusú változtatás az egészségügyben, az egész eddigi egészségügyi átalakítási lépésekkel kapcsolatban, amelyek kórház megszüntetés, stb., stb., mindnyájan tudjuk miről beszélünk, ami olyan eredményekre vezetne, pontosan két-három év múlva, mai az állami kötelezettségvállalás, ami a szociális biztonsággal kapcsolatban alkotmányos alapjogként jelenik meg az állampolgárok részéről, az üzleti alapon megfelelő lenne. Mv.: - Tehát lényegében ön ugyanazt mondta el, amit Lányi András mondott, ugye? B.I.: - Lényegében igen. Mv.: - Ellenzik az üzleti alapú társadalombiztosítást. B.I.: - Így van, teljesen egyértelműen. Sinkó Eszter, egészségügyi közgazdász: - Egy picit, ha szabad más dimenzióba terelni a beszélgetést. Azt hiszem, hogy elsősorban azzal kellene foglalkozni, hogy a mai magyar egészségügynek mik a legalapvetőbb hibái, a kormány miért szánta rá magát arra, hogy változtasson az egészségbiztosítási rendszeren és nézzük meg, hogy a választott eszközi, az üzleti alapon működő több-biztosítós modell vajon megfelelő válasz-e a felmerülő problémákra. Én inkább azt javasolom, hogy ezen az úton haladjunk, hiszen ebből fogjuk tudni mi levezetni, hogy miért hibás a kormányzat álláspontja. Mv.: - Csak félő, hogy ebből egy több órás beszélgetés kerekedne. S.E.: - De mindenképpen ezzel kell foglalkozni, hogy milyen céllal indult el. B.T.: - Egy apró megjegyzést hadd tegyek. Van egy gondolati irány, hogy merre kellene váloztatni, amelyet mondjuk Mihályi Péter évek óta képvisel, én is egyetértek vele és van egy törvény. A kettő nem azonos. A törvényre egészen biztosan nem igaz, hogy több-biztosítós üzleti alapú rendszerre tér át. Egészen biztosan. Amit Mihályi leírt évekkel ezelőtt, arra is csak korlátozottan. Mert még a Mihályi vagy általam képviselt álláspontban is a pénz egy országos kasszába megy, abból az egyes versenyző pénztárak nem aszerint kapnak, hogy a saját ügyfeleik mennyit fizettek, hanem aszerint, hogy az ügyfeleik mennyire jogosultak. Tehát ilyen értelemben az a kapcsolat a pénztárnál, az ügyfelek befizetése, az ügyfelek által igénybe vehető szolgáltatások között, ami egy tisztán üzleti rendszerben fennállna, a magyar rendszerben még ami javaslatunkban sem áll fel, abban amit a törvény tartalmaz abszolút nem áll fel. Még egy mondat... Mv.: -...meg fogom vonni a szót, igen? B.T.: - A pénztárnak szerződéskötési kötelezettsége van mindenkivel, aki hozzá megy, senkit nem küldhet el. Tehát ez egy nagyon korlátozottan érvényesülnek a törvény szerint, de még a Mihályi-féle javaslat szerint is, nagyon korlátozottan. L.A.: - Nem ismerős ez a rendszer valahonnan, gyerekek? - De, egész Európában ez működik. L.A.: - Ez a rendszer, bocsánat, hogy talán elmondom, hogy nekem honnan ismerős. Az egyik oldalról az állami rendszer, a másik oldalról egy imitált piac, ahol a piaci szereplők keze-lába meg van kötve, és valódi versenyhelyzet nem keletkezik, nem találtátok fel újra az új gazdasági mechanizmust? - De. Nagyon jó a megjegyzés. Mv.: - Mellár Tamásé a szó, tessék. L.A.: - Visszalépés oda, ahol 1966-ban tartottunk. B.T.: - Nem, a 68 előtti rendszer van ma az egészségügyben, ma is, és abból mi szeretnénk legalább egy 68, 1968 utáni rendszer, és ti azt mondjátok, hogy ne, maradjunk meg a 68 előtti rendszerben. L.A.: - Nem azt mondjuk, hanem azt mondjuk, hogy megvan a szerepe a piacnak és a magántulajdonnak és a versenynek, megvan a szerepe egy szolidaritás alapú egészségbiztosításnak, minden jó, csak a kettőt összekeverni nem jó, mi másutt látjuk a magántulajdon és a verseny igazi lehetőségeit, a szolidaritás alapú biztosításon kívül... Mv.: -...bocsánat Mellár úr, a következőt tudom mondani, én ezen az oldalon elintézem, hogy ön szóhoz jusson, azon az oldalon a Lányi úrral ezt vitassa meg. Mellár Tamás, közgazdász, statisztikus: - Igyekezni fogok, jó. A 68-as reformnak az alapvető problmája az az volt, hogy a tervet és a piacot próbálta meg egymás mellé rakni és összehangolni, mind a kettő rendszernek a jó részeit bevenni és a rossz részeit pedig kívül hagyni. És ez világos, hogy ez elméletileg és gyakorlatilag is kivitelezhetetlen dolog, mert egy gazdasági rendszert egy alapelv integrált, kettő nem integrálhat, és az továbbra is egy központi irányításos rendszer lesz. Maradt a 68 utáni rendszer is és ebből következően rosszul működött, hiszen csődbe is ment, hiszen 88-89-re teljes egészében ugye válságba került az egész rendszer. Na most ugye itt a törvénybe az van írva, hogy verseny és szolidaritás. Mos ez megint két olyan alapelv, az egészségbiztosítás vonatkozásában, amelyet megint nem lehet együttesen és párhuzamosan kezelni. Mert vagy a verseny, vagy pedig a szolidaritás fogja integrálni az egész rendszert, a kettő együtt nem. Tehát ez játék ezekkel a pénztár elnevezésekkel ez teljesen egyértelmű, hogy ez egy versenyszituációt fog teremteni. Amelyben önálló profit centrumként jelennek meg ezek a pénztárak. Mv.: - Csak azért, bocsánatot kérek, tudom, hogy nem tartozik ide, ott valaki írja, hogy kérem mondják meg mi tartozik az alapellátásba? Mi tartozik az alapellátásba? B.T.: - Mindaz, ami ma oda tartozik. Dr. Nagy Mária, háziorvos: - Azt hiszem, hogy erre én vagyok a legilletékesebb, miután 30 éve dolgozom... Mv.: - Ön az egyetlen gyakorló orvos körünkben, utána ön jön természetesen. N.M.: - Magyarul alapellátó orvosként. Magyarul alapellátásba az tartozik, amit egy háziorvosi rendelőben el lehet végezni. Ennek különböző szabályozásai vannak, ÁNTSZ-előírások, és egyebek. A másik értelemben vett alapellátás, amire sokan gondolnak és, amit nem értenek, hogy az új biztosítási rendszer szerint mi fog beletartozni, ami mindenkit megillet ingyenesen, az a anya-csecsemővédelem, a sürgősségi ellátás, a mentés és a járványügyi feladatok. Ez kortól, nemtől, akár állampolgárságtól függően mindenkit meg fog illetni. De egyébként is a Lányi úr megjegyzésére, hogy vevő és eladó közel sem ez a helyzet az egészségügyben. Nem lesz ez a helyzet, nem is lehet, hiszen a társadalombiztosítás garantálja, hogy mindenkinek jár az egyforma ellátás. Magyarul senki nem fog kimaradni a rendszerből. Mv.: - Jó, de nagyon sokan attól tartanak, hogy a biztosító nem fogja ezt garantálni, nagyon sokan ettől tartanak. N.M.: - A biztosító is fogja garantálni, a biztosítónak az lesz az érdeke, hogy ő biztosítottjai minél hamarabb, minél rövidebb időn belül, minél kevesebb mellékhatással és minél olcsóbban gyógyuljon meg és azt hiszem, hogy a betegnek is ugyanez az érdeke. S.E.: - Bauer Tamás felvetette, hogy ez nem üzleti alapon működő több-biztosítós modell, legalábbis a törvény szövege alapján, ami rendszer be fog következni az nem az, állítja. Akkor nézzük közelebbről meg ezt az állítást. az egyik dolog, illetve itt felmerült, amit Bauer Tamás mellett Mihályi Péter is minduntalan szívesen emleget, hogy Nyugat-Európában elterjedt modellről van szó. Erről szó sincs. Ha megnézzük akkor azt láthatjuk, egy: profitorientált alapon működnének ezek a biztosító társaságok. Nyugat-Európában mindössze 2006 óta jellemző az, hogy ezek a decentralizált logikával működő társadalombiztosítási alapok valamiféle profitot termelhetnének és ezt a profitot ki is vihetnék. Tehát 2006 óta jellemző, tehát, hogy véletlenül se gondoljuk azt, hogy egy bevált modellről van szó. A másik momentum, ami szintén fontos ebben a vitában az pedig arról szól, hogy tulajdonképpen az ágazatról kívülről érkező magánbefektetőket szeretnének hívni ezekbe a pénztárakba 49 % erejéig. Ez szintén egy szokatlan jelenség, hiszen 2006-ban Hollandiában először tették lehetővé, hogy üzleti alapon működő biztosító társaságok a kötelező biztosítás keretében belépjenek és Szlovákiában is tulajdonképpen nemrég óta van jelen ez a jelenség. Tehát nincs erről szó, hogy európai tendenciát követne Magyarország akkor, amikor a rendszert így alakítja át. Mv.: - Pillanat, tessék. B.I.: - Egy picikét menjünk vissza a törvényhez, mert azért jöttünk, hogy arról beszéljünk lényegében, hogy a hallgatók is többet megismerjenek talán belőle. A törvény eredetileg 2008. január 1-jén lépett volna hatályba, hogyha a köztársasági elnök nem küldi vissza a parlamentnek átgondolásra. ugyanezen a napon lépett hatályba egy másik törvényben egy szakasz az államháztartási törvényben, érdekes módon az a rendelkezés, amely úgy szól, hogy abban az esetben, ha a kormány azt tapasztalja, hogy hiány mutatkozik a bevétel és a kiadás között az egészségbiztosításban, akkor haladéktalanul köteles az országgyűlésnek egy törvényjavaslatot benyújtani. Amely a járulékemelésről vagy pedig a szolgáltatások csökkentéséről szól. És itt a probléma pontosan ez, hogy az előterjesztő maga sem látja vélhetően teljesen biztosnak és ő is kísérleti módnak tekintheti ezt az egész megoldást, mint ahogy a köztárasági elnök mondta, mert abban az esetben, ha szolgáltatás-csökkentést rendel el az országgyűlés, onnantól kezdve már csak egyetlenegy lépés addig, hogy fizető szolgáltatás legyen vagy a magánbiztosítók megjelenjenek, és ennek két-három évet lehet adni és biztos, hogy be fog következni. Mv.: - Bocsánat, tehát kipukkad a rendszer magyarul. B.T.: - Bocsánat, az elmúlt 15 évben a rendszer mindig kipukkadt. Ez a szabály csak anyit jelent, hogy azt a gyakorlatot, hogy a társadalombiztosítás egész évben költ, és többet költ, mint ami a költségvetésében van és az országgyűlés végig nem csinál semmit, és a kormány sem csinál semmit, hanem ezt utólag jóváhagyja, ezen változtatni kell. B.I.: - Ez renden van Bauer úr, de hova vezet? tehát ennek a következményeit próbáljuk megnézni, dehogynem. M.P.: - Ez sehova sem vezet, ez csak tisztába tesz egy rossz irányú folyamatot. B.I.: - Ezzel nincs is semmi gond egyébként. Ezt meg lehetne csinálni az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral kapcsolatosan is. M.P.: - Ez így korrekt, eddig is meg lehetett volna csinálni, nagy hiba, egyébként még fogunk egy csomó olyan dologról beszélni, amit már eddig is rég meg lehetett csinálni, de nem csináltuk meg, mert nem csinálták meg az előző kormányok és pontosan azért nem, amit magától idézett a műsorvezető, mert igen, az állam rossz gazda. B.I.: - Azt nem tőlem idézte, tőlem azt idézte, hogy az a rossz... M.P.: - Igen, de sajnos ez egy általános problémája... M.T.: - Svédországban nem rossz gazda az állam, csak Magyarországon. B.I.: - Péter, az ön tanulmányában olvastam, ami... Mv.: - bocsánatot kérek nagyon jó, nagyon jó elméleti beszélgetés zajlik, de közben egy csomó néző szeretne gyakorlatban többet tudni erről a törvényről. Ehhez a vitához gyorsan két dolgot hadd mondjak hozzá, azt írja nekünk Várfalviné Nagy Éva: "kérem kérdezze meg legyen szíves, hogy valaki végzett-e olyan kimutatást, vagy statisztikát, hogy a befizetett összeg fedezi-e a kifizetésre kerülő összeget." Ez az egyik. A másik, azt írja nekünk István: "nagyon könnyen elfelejtkeznek arról, hogy a nem ingyenes ellátás már ki van fizetve mindenki számára előre." S.E.: - Ennyit a szocializmusról. Mv.: - "Tessék csak a nem kis mértékű munkáltatóktól és munkavállalóktól levont tb-hozzájárulást megnézni, ez az orvosi ellátások előre kifizetett díja." B.T.: - Ez igaz, csak az elmúlt 100 évben olyan rohamosan fejlődött az egészségügy technikája, az egészségügy lehetőségei, hogy az orvosok, a kórházak mindig többet akarnak költeni, nemcsak Magyarországon, mindenütt, mint amennyit a járulékfizetők befizetnek. És ez Magyarországon egészen 2007-ig így volt. Minden évben hiánnyal zárt az egészségbiztosítási költségvetés. L.A.: - Természetesen, ha az Országos Egészségbiztosítási Pénztár olyan biztosítási orvosi hálózattal rendelkezne, ha Magyarországon kialakult volna az ellátási irányelveknek az a hálózata, rendszer, ami ennek az esetleg vitatható költekezésnek gátját szabja, akkor ezen lehetett volna segíteni. Most nézzük meg, hogy ebben a rendszerben, amit ez a törvény javasol, ebben mi történik ennek ellenében? tulajdonképpen abban, hogy belépnek azok az üzleti szereplők, tehát haszonra törekvő szereplők, akiket nem engedünk a bevételünket növelni, mert a bevétel az lényegében fix, ez a biztosítottaknak a befizetései, nincs más választásuk, ha nyereséget akarnak termelni, márpedig miért ne akarnának kicsit több nyereséget, mint a garantált 2 %, akkor két eljárásul lehetséges. Az egyik az, hogy megpróbálja a vele szemben kiszolgáltatott ellátó intézményeket, kórházakat, járóbeteg-rendelőket az áraik mérséklésére szorítani, azt senki nem tudja ellenőrizni, hogy ettől a betegek könnyebben, vagy nehezebben vagy sehogy sem gyógyulnak meg. Itt a finanszírozási szerződés fölül fogja írni az amúgy is csak irányelvszerű ellátási irányelveket. A másik stratégia, nyomom lefele a költségeket, felfele viszont megpróbálom a díjtételbizottságon keresztül az egyes szolgáltatások árait megemelni, amivel az összbiztosítási csomag természetesen csökken, mindig kipotyog belőle valami, ami sajnos már nem fér bele. M.P.: - Ez ma is így van, ez ma is így van. B.T.: - András... M.P.: - elnézést, ne haragudj, hadd mondjam el, ezt, még nem is kell piacgazdaság, ez ma is így van, Az OEP folyamatosan azzal foglalkozik, hogy a kórházakat megszorongatja és folyamatosan azzal foglalkozik, és az elmúlt évtizedekben olyan okokból, amire a Tamás is utalt, emelkednek a járulékok. Mv.: - Ezt nevezik pl. teljesítményvolumen-korlátnak, igaz? Ami ellen nagy a tiltakozás. M.P.: - Persze, persze, mert a probléma ott van, hogy Magyarországon pillanatnyilag és ez az egyik, a reform szükségességének az egyik fő oka, hogy ahelyett, hogy ilyen világosan, ahogy te elmondtad, a költséggazdálkodás logikája érvénysülne, ezt belemossa egy csomó helyi, országos és napi politikai szempont, aminek a beteghez és a gyógyításhoz semmi köze nincsen. L.A.: - Én nem szeretném, ha a költséggazdálkodás logikája érvényesülne ott, ahol a gyógyításnak, egy másik szakmának a logikájának kell érvényesülnie. M.P.: - De András, nem ismered, hogy hogy működik a mai rendszer? Ma is úgy működik a rendszer, hogy az OEP a gyógyszergyárakkal évtizedek óta nagyon kemény harcban áll, a kórházakkal, ha most itt ülne egy kórházigazgató elmondaná, hogy milyen kemény büntetéseket kapnak a kórházak ma az OEP-től, meg tavaly is kaptak, meg azelőtt is, hogy milyen igazságtalan, meg szemét, meg mindenféle az OEP, hogy 3 hónappal később fizet, ez ma is így van András. Te egy elefántcsonttoronyban ülsz, nem ismered ennek a mai rendszernek a működését. Mv.: - Sinkó Eszter nem ül elefántcsonttoronyban. Tessék. S.E.: - Ahol közpénzekkel gazdálkodnak, ott nyilvánvaló, hogy van a pénzeknek egy végső hatásra, ezért természetes, hogy gazdálkodni kell vele, ezzel az égvilágon semmi baj nincsen. M.P.: - De Lányi Andrásnál van. S.E.: - Világos, de... M.P.: - ...nem értetek egyet, ezt szögezzük le. S.E.: - Nem, nem más hangsúlyokkal, más hangsúlyokkal mondanám az álláspontomat, felmerült az, te azt mondtad, hogy a gyógyszercégekkel mennyire keményen küzd az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Mégis az utóbbi években azt láthattuk, hogy a gyógyszerkassza számtalanszor elszállt. Iszonyatos mértékben, és tulajdonképpen, amikor megnézzük az egészségbiztosítási alapnak a hiányát, akkor azt láthatjuk, hogy elsősorban a gyógyszerkassza elszállása miatt jelentkezett oly mértékű hiány. Tehát nem igaz az, hogy igazából az a probléma, hogy a magyar egészségügy egy feneketlen zsákként működött, hiszen, aki ismeri az egészségügyet az tudja, hogy tulajdonképpen a gyógyító, megelőző ellátások, ezalatt értjük az alapellátástól kezdve a kórházi ellátásig bezárólag minden zárt kasszában működöt, tehát nem is tudott volna elszállni ez a rendszer. Tehát nem igaz ez az érvelés, amit az urak itt elővezetnek. A másik oldalon egyedül a gyógyszerkassza volt nyitott, az egészségügyben, az mindig el is szállt, épp azért, mert az Országos Egészségbiztosítási Pénztár nem eléggé eredményesen... M.P.: -...érdekes módon mindig választási években, aminek semmi köze nincs a betegekhez. S.E.: - Hogyne, így van, de akkor arról van szó, hogy a politika... Mv.: - Síklaki István premierje, tessék parancsolni. Síklaki István, szociálpszichológus: Én itt rettenetesen szerényen hallgatok, mert komoly szakemberek egészségügy és közgazdaság szakemberei vitatkoznak egy konkrét törvénytervezetről, amelyhez én ártatlan szociálpszichológus vajmi keveset értek. Mv.: - Bocsásson meg, valamiért támogatja, úgy került ide. S.I.: - Így van és ezért inkább kérdezni szeretnék. Két gyors kérdésem volna. Az egyik az az, hogy adva van itt most ennél az asztalnál is két elég jól felkészült csapat, engem leszámítva, egyébként az országban is és a világban is számtalan modellel vitatkoznak, megoldási lehetőségekről vitatkoznak szakemberek. Az én naiv szememben a dolog úgy néz ki, hogy vannak érvek pro és kontra, van valamilyen megoldás, ami biztosan nem tökéletes, de olyan abszolút katasztrofális valószínűleg nem lehet. És a mérlegnek a másik nyelvében az van, hogy mi történik, ha ezt a vitát még az újabb tíz-évekig, mint ahogy eddig folytatjuk és nem történik semmi. Ennek társadalmi szempontból nagyon-nagyon rossz következményei vannak. És a kimenetel a javítása, a tökéletesítésnek a lehetőségét is eléggé elveszi. A másik kérdésem az elsősorban Lányi Andráshoz szól. Mv.: - Tehát fejezzük be a vitát, csináljunk valamit, ez az első. Igen? S.I.: - Amikor arról beszél, hogy nem költségvetési logika, meg nem üzleti logika, hanem szolidaritás, akkor miről beszél? tudniillik én nem tudom pszicholgusként elképzelni, hogy a szolidaritás, mint logika érvényesülhet egy olyan területen, mint az egészségügy, ahol az egyéni érdekek és az egyéni érzelmek egészen másként működnek, mint azok az objektív lehetőségek, amik rendelkezésre állnak. L.a.: - nem, hát akkor itt mondjuk el a kedves nézőnek, hogy mi az a szolidaritási logika. Az nem egészen erről szól István. Az arról szól, hogy egyéni érdekeinktől vezetve egy olyan kasszába tesszük be évente a pénzünket, amelybe mindenki a fizetésével arányosan adózik, és a pillanatnyi beteg vagy egészséges állapota szerint vesz ki belőle. M.P.: - Ez nem változik, ez nem változik. L.A.: - Ez nem változik. M.P.: - Akkor mi a bajod? L.A.: - az, hogy pontos olyan területen jelenik meg a verseny, ahol nem kellene, és ott tűnik el, ahol kellene. Eddig tudniillik volt egy verseny, az, hogy én szabadon választottam ellátó intézményt, és ez elterjed a híre, hogy melyik az a jó rendelő, kórház, ahova a betegek törekednek. Erre lehetett volna építeni, valamilyen versenyt. Viszont az a verseny, amit nagyon manipulatív módon beígérnek a törvény hívei. B.T.: - Miért manipulatív? L.A.: - Mindjárt mondom... Mv.: -de egy kicsit rövidebben, jó? L.a.: - A betegért fognak versenyezni, csókolom, ki fog itt versenyezni a valóban beteg betegért, a drágán ellátható betegért? Nem inkább arról van szó, hogy megpróbálnak megszabadulni a biztosítók ezektől a betegektől, megsúgni, megsúgatni nekik, hogy esetleg mennének át egy másik biztosítóhoz. Vagy hogyha tényleg meg akarnak gyógyulni, akkor esetleg mennének egy magánbiztosítóhoz, kötnének kiegészítő biztosítást. Vagy egy magánkórház... Mv.: -...jó erre kérünk szépen választ, ez a leggyakoribb ... L.A.: -...a verseny pont nem a betegért zajlik, a verseny a megrendelésért fog folyni, az egymással vetélkedő kórházak és a területei monopóliummal rendelkező... Mv.: -... Síklaki úrnak mi a válasz, arra a kérdésre, ami az első kérdése volt, hogy csinálni kell valamit, nem lehet évtizedekig beszélni róla. S.E.: - Mindenki egyetért vele. B.I.: - igen, de azért ennek is vannak fokozatai. L.A.: - Csak jó úton kéne elindulnunk. B.I.: - Azért ennek is vannak fokozatai, az első kérdéssel kapcsolatban. N.M.: - Próbáljuk ki. B.I.: - Igen, csinálni kell valamit, minél előbb. N.M.: - Próbáljuk ki, kezdjük el. B.I.: - De az a fokozat, ahol most tartunk, ennek a törvénynek az előkészítésénél, hogy kb. 40 vagy 50 olyan kiegészítő jogszabályról fogalmunk sincs, hogy az mit fog tartalmazni, ami az egész rendszer tulajdonképpen el tudja vinni jobbra vagy balra, vagy meg tudja határozni. Hiszen a 30 vagy40 felhatalmazó jogszabály... Mv.: -...de bocsásson meg, önök ebből is tudják, hogy nem akarják ezt a törvényt ezek szerint, hiába nem ismerik a 40 vagy 50 jogszabályt önök, akik itt ülnek. B.I.: - Nem, ezek borzasztó, nem, nem, ezek rettenetesen fontos dolgok. Mv.: - DE önök azt mondják, hogy ezt nem szabad elfogadni. B.I.: - Nem azt, hogy nem szabad elfogadni, a jogalkotási törvény szerint ez törvénysértő megoldás. A jogalkotási törvény szerint a törvényt a végrehajtási rendelettek együtt kell hatályba léptetni. Nyilván nem véletlenül, hanem azért, hogy az egész rendszer teljes egészében fennálljon. Mv.: - Tessék. S.E.: - Az egyik legnagyobb problémája a javaslatnak az, hogy profitorientált szereplőket hív be a rendszerbe. Ez az, ami nem szerencsés dolog, és erre utalt Lányi András is, egy másfajta logikát fognak képviselni. M.P.: - Benne vannak a rendszerben a profitorientált szereplők. S.E.: - A finanszírozói oldalon nincsenek ott. Csak a szolgáltatói oldalon, óriási jelentősége van. M.P.: - Bocsánat, de a rendszer az ez egészségügy. Amiről beszélünk az az egészségügy, a gyógyítás. S.E.: - A biztosításról beszélünk. M.P.: - Nem, bocsánat, bocsánat, az emberek... - Az emberek összekeverik a mákostésztát a bablevessel. Mv.: - Félórája beszélünk, döntsük, hogy miről van szó. M.P.: - elnézést, a kedves nézők az egészségügytől gyógyulást várnak. nem az érdekli őket, hogy milyen szervezetek működnek és hogyan, hanem az, hogy meggyógyítják-e őket és hogyan és mivel. És mindannyian tudjuk, hogy a gyógyulás az ma a háziorvoson múlik, aki vállalkozó, és profitorientált. Mindannyin tudjuk , hogy a gyógyulásunk, a gyógyulásunk alapvetően - és doktornő nem akarom magát megbántani, de ugye egyetért ? - a gyógyszereken múlik. N.M.: - Is, igen. M.P.: - Hogy ma jobban gyógyulunk, mint 30 évvel ezelőtt, az a jobb gyógyszereken múlik. N.M.: - Fejlődött az orvostudomány elég sokat, diagnosztika. M.P.: - Hogy a műtétek jobbak, kényelmesebbek, hatásosabbak, ezt mind-mind profitorientált gyárak, intézmények állítják elő. Ezen múlik a gyógyítás. és ezen múlik, hogy a magyar beteg hogyan gyógyul. az, hogy a finanszírozás technikája amiről ez a törvény most szól, ez lényeges dolog. De a gyógyítás minőségét nem ez határozza meg. Mv.: - Egy pillanat türelmét kérem, ön szeretne. Rövided, nagyon röviden. N.M.: Én azt hiszem, hogy amin most itt vitatkozunk ebből a kedves néző megint nem fog érteni egy büdös szót sem. Márpedig kétségek között vannak az emberek. Mert egyebet sem látnak az újságban, rádióban, tévében nem hallanak csak az egészségügyet. Akkor Lányi úrnak szeretném azt válaszolni, hogy versenyeztetni lehet a szolgáltatók között is. Hogy XY kiváló szívsebész, akkor a biztosító fog vele kötni szerződést, több beteget fog megoperálni, és jól. Hatékonyon szövődménymentesen. És kiválóan. És lehet, hogy most a kollégáim haragudni fognak rám, de mi szolgáltatók és orvosok is érdekeltek leszünk abban, hogy jobb minőségű munkát végezzünk. Mv.: - Jó, világos. N.M.: - Ez is egy verseny. L.A.: - Vagy annak az akadályait támasztja önökkel szemben az a verseny, amelyben az adott kórház nem engedheti meg magának... N.M.: - Most jelenleg, jelenleg. L.A.: - Hogy azokat az ellátásokat nyújtsa, amelyeket a biztosítója már sokall. N.M.: - Ez az új törvénnyel meg fog szűnni. Mv.: - Egy pillanat türelmet, Lányi úr beprotezsálhatom önnél Sinkó Esztert? S.E.: - Köszönöm szépen a lehetőséget, tehát itt nagyon fontos, hogy tegyünk egy disztikciót, amelyet láthatóan Mihály Péter szándékosan nem akar megtenni. Ez pedig az, hogy a profitorientált szereplők, mondja, mindenütt jelen vannak az egészségügyben. A finanszírozói oldalon, még egyszer hangsúlyozom, nincsenek jelen, és azért, mert általában nem természetes, hogy ott legyenek. Ahogy hangsúlyoztam nem régóta van Európában erre lehetőség. Ennek azért van jelentősége, mert másfajta etoszt képviselnek, másfajta üzleti magatartást képviselnek, mint amire a magyar betegnek szüksége van. Mihályi Péter: - Eszter, ne haragudj... Sinkó Eszter: - Még egyet, a versennyel kapcsolatosan, hogy itt felmerül az, hogy a verseny következtében, hiszen ezt ezerszer hallottuk, javul az ellátás minősége. Semmilyen evidencia nem támasztja ezt alá. Ezt jó lenne, ha valaki egyszer végre elszámolna ezzel a lehetőséggel. Mv.: - Melyik? Hogy szól pontosan? S.E.: - A verseny következtében a szolgáltatások minősége bizonyíthatóan nem javul, semmiféle evidencia nem szól arról, hogy javulna. Dr. Nagy Mária: - Dehogynem, hát a szolgáltató is érdekelt ebben... S.E.: - sajnos a nemzetközi tapasztalatok erről szólnak. Mellár Tamás: - Hát igazából nem is lehet verseny, azért nem lehet verseny, mert maximum összesen 22 biztosítópénztár lehet, hiszen legalább 500 ezer fő kell, nem? ahhoz, hogy egy pénztár elindulhasson. Tehát legfeljebb egy oligopolista verseny lehet, tehát szabadverseny semmiképpen sem lehetséges. Ugyanakkor pedig azt gondolom, hogy nem egészen életszerű, hogy én egy Baranya megyei kisfaluból majd egy nyíregyházi központú biztosítóval fogok szerződést kötni. M.P.: - Ki mondta, hogy nyíregyházi központú biztosító lesz? Bocsánat, ezek mind országos... M.T.: - Az indulásnál területi elvű elosztás lesz és a pénztáraknak egyébként az azokon a területeken lévő szolgáltatókkal kell szerződést kötni. M.P.: - Nem. M.T.: - Ez benne van, ez bele van írva a törvénybe, tehát a verseny jó esetben is korlátozott. Viszont, ha nálam van a szó, hadd tegyek egy javaslatot. N.M.: - annak területű elv, aki nem akar változtatni, ő marad a saját helyén. M.T.: - Hadd tegyek egy javaslatot egyébként az előző kérdésre. Mv.: - Közben nézem a SMS-eseket, mert mennek a képernyőn, majd mindjárt megkérdezem őket. M.T.: - Ha valóban ennyire változtatni kell és ebbe azt gondolom egyetértünk mindannyian, akkor miért nem tesszük meg azt, hogy 3, azaz három különböző lehetőséget kísérleti jelleggel működtessünk. Tehát legyen két vagy három pénztár, olyan pénztár, amelyik azon az elven, profit elven működik, úgy, ahogy azt önök gondolják, maradjon meg egyébként bizonyos körben az OEP, tehát a régi állami típusú és legyen mondjuk egy harmadik, ami egy önkormányzati típusú elvű lehetne, ahol ebben a részvénytársaságba a tulajdonosok az emberek lennének, a biztosítottak, mégpedig az általuk befizetett pénzek arányában kaphatnának tulajdonjogot. És akkor ez a három működjön, az emberek választhassanak és két év múlva döntsük el, döntsék el, hogy melyik lenne a jobb. M.P.: - Tamás... Bauer Tamás: - Ez azért nincs így... M.T.: - Ó, hát persze. B.T.: - Mert a Szocialista Párt nem akarta. Az SZDSZ azt javasolta, hogy maradjon egy OEP és mellette lépjenek fel újak. Ezt a szocialisták nem akarátk. Jó okuk volt rá, hogy nem akarták. Mert, ha ilyen rendszer lenne, akkor tényleg fennállna az az eshetőség, hogy az új biztosítóknál koncentráldnak a tehetősebbek. És ezért a szocialisták ezt nem akarták. Abban a változatban, amit te mondasz, ez feltétlenül bekövetkezik és ettől a szocialisták érthető módon idegenkedtek. Mv.: - Szabad lenne néhány gyakorlati nézői megjegyzést vagy kérdést gyorsan megkérdezni? M.P.: - Mindjárt, csak azért egy picit folytatnám. Mv.: - Mennyi a picit? M.P.: - sajnos az elmúlt évek során rengeteg ilyen tévéműsor volt és, ahogy te Tamás, meg mások előjöttek olyan ötletekkel, amit úgy ilyen jól hangzik, de még te magad sem vetted magadnak a fáradságot, hogy ezt leírd, egy 20 oldalas tanulmányban, és ezt komolyan végiggondold. Ezzel bolondítjuk a nézőket, te bedobsz egy ilyen ötletet, egy másik ember bedob egy olyan ötletet, ennél ez egy komolyabb dolog. Mv.: - Mellár úr, leírja? M.T.: - Le. Mv.: - Leírja? Mikorra írja le? M.T.: Most már le, most már biztos. Egy héten belül. Mv.: - Egy héten belül. M.P.: - Jó, nagyon jó, 15 évvel ezelőtt kellett volna. Mv.: - Azt kérdezik nézők pl. a táppénzt ki fizeti az új rendszerben? Biztosító fizeti vagy az állam? M.P.: - Nincs állam. Mv.: - Ki fizeti? M.P.: - Át fog kerülni ahhoz a rendszerhez, amit ma a nyugdíjfolyósítónak hívunk, oda már átkerült a rokkant nyugdíjak fizetése, és oda fog átkerülni a táppénz. Mv.: - Tehát a táppénzt ugyanúgy megkapják. M.P.: - igen, de azt sem az állam, ma sem az állam, az egy önálló alap. Mv.: - Következő kérdés, ugyanígy, ugyenezektől az ugyancsak nézőktől, miért nem lehetett azt megcsinálni, hogy maradjon valamilyen OEP-szerű állami tulajdon, egy pillanat, és a bitosítóknak a piacon kelljen megküzdeniük azért, hogy valaki hozzájuk csatlakozzon. M.P.: - Most mondta Bauer Tamás. Azért, mert a Szocialista Párt ezt nem akarta. És azért nem akarta, mert abban az esetben kétségtelenül fennállt volna az a veszély, hogy az új biztosítókba a fiatalabbak, a dinamikusabb korosztályok lépnek bele. Ezért mondom Tamás, hogy amit te itt most elmondasz, az nincs végiggondolva. Mv.: - Ön ezzel egyetért? Lányi András: - Végig van gondolva, ezért nem kell beengedni a magánbiztosítókat. M.P.: - De ő be akarja engedni. L.A.: - A biztosítási alapellátásba, a magánbiztosítókat szívesen látjuk a kiegésztő plusz ellátásokban. M.P.: - Most erre csak azt szeretném mondani, hogy ezek a viták párhuzamosan folynak Csehországban, Szlovákiában, Lengelországban, a lengyelek ezt a megoldást választották, hogy a kiegészítő biztosításokat akarják megnövelni, ugyanilyen politikai viták vannak, a köztásasági elnök közölte, hogy nem írja alá a törvényt, és szóba nem jöhet, hogy a kiegészítő biztosítás, ugyanezek a politikai viták történnek. B.T. - András, annak, amit most javasolsz, annak az a hátránya, ha külön van a kiegészítő biztosítás azt lehet szabadon kötni, egyrészt, hogy amíg a hálapénz ilyen súlyú, addig nem érdemes kiegészítő biztosítást kötni, hanem sokkal olcsóbban hálapénzzel lehet azt a kiegészítő szolgáltatást megvásárolni. Egy olyan országban mint Magyarország az általad javasolt rendszer egyszerűen nem működik. L.A.: - Az egész törvény elfogadtatásában a hálapénz kérdés túlhangsúlyozása egy bevált ötlet... M.P.: - Nem túlhangsúlyozás, L.A.: - De igen. M.P.: - András ne haragudj, nem értesz hozzá. L.A.: - Úgy gondolom, ha valóban ezt meg akarnák oldani, meg lehetne oldani, a hálapénz végül is annak az eredménye, hogy Magyarországon az orvosok mérhetetlenül alulfizetettek. M.P.: - nem, nem. L.A.: És az orvostárssadalmon belül teremt elviselhetetlen igazságtalanságokat. M.P.: - András neked nincs igazad, egyszerűen nem ismered a tényeket. Mv.: Bocsánatot kérek, ezt nem érdemes érvként használni. M.P.: - De elnézést Magyarországon... N.M.: - Magyarországon súlyos hagyományai vannak a hálapénznek. Mv.: - Azt kérdezi Nokai Géza, mi az, ami csak a magántőke bevonásával lehet megoldani, másképp nem megy? Mi az? M.P.: - Hát általában nagyon leegyszerűsítve... Mv. - Inokai úr kérdése Sinkó Esztertől elismerést kapott. M.P.: - Általában minden, ahol a technológiai haladás nayon gyors, ahol az igények változása nagyon gyors, ott általában a magántőke tud eredményesen működni, a magánvállalkozás. És minden, ahol az igények stabilak nem változik, lassú a fejlődés, igazságszolgáltatás, rendőrség, bíróságok, ott az államnak van alapvető funkciója és szerepe, de, ahol a technológia gyorsan változik, ahol a költségek gyorsan emelkednek, ott általában a magánszféra... Mv.: -...de azért azt nem állítja, hogy a rendőségen a technológia lassan változik, ugye? M.P.: - Hát nem lehet összehasonlítani az egészségügyel. N.M.: - Diagnosztikai műszerek... Mv.: - Attól függ, hogy milyen rendőrségről beszélünk. M.P.: - Nem, nem. B.T.: - Mi az, amit a magántőke nyújt és, ami magántőke nélkül nincs. M.P.: - Ez volt a kérdés. B.T.: - Egyrészt pénz. Többletpénz. Hiszen nem arról van szó, hogy a meglévőt eladják magánosoknak, hanem, hanem tőkét vonunk be, és a másik, egy gazdaságossági, hatékonysági szemléletnek a változtatás szemléletének az elterjedése. Mv.: - Bocsásson meg, azonnal önöké a szó, csak jelzem, hogy... B.T.: ezek tények. Mv.: - Megvárjuk, amíg az urak figyelnek, erre mások azt kérdezik, hogy ezek szerint a biztosítók profitja az a mi tb-befizetésünkből származik? Bencze Izabella: Így igaz. Ez nem kérdés, így van. B.T.: - Bocsánat, nem, nem. B.I.: - De, de, bevételek. B.T.: - A profit mindenütt abból származik, hogy hatékonyabban termelünk, hogy ugyanazt a teljesítményt, alacsonyabb költségekkel érjük el. B.I.: - Így igaz, hogy lehet alacsonyabb költségekkel, alacsonyabb szintű ellátást biztosítok. B.T.: - Úgy lehet, ez Lányi Andrásnak egy régi észrevétele volt, hogy nyilvánvaló csak költséget akarnak csökkenteni, le akarják nyomni azt, hogy a kórházak mit tudnak csinálni, hiszen a járulékot nem lehet emelni, és a szolgáltatást... L.A.: - most felsrófolják... B.I.: - Ezt nemcsak Lányi András mondja, hanem a nemzetközi szakirdalom. B.T.: - Mindenütt, ahol verseny van, ott azok fognak többet nyújtani, akik hatékonyabban dolgoznak és azok szorulnak ki, akik kevésbé hatékonyan dolgoznak. Mondok egy példát... Mv.: - Egy rövid példát. B.T.: - Ha az új pénztárak szemben az egységes OEP-pel tényleg el tudják érni azt, amiről 20 éve beszélünk és 20 éve nem történt meg, hogy mindent, amihez nem kell fekvőbeteg, amihez nem kell kórházba feküdni, azt járóbeteg-ellátásban intézzék el, ezzel hatalmas megtakarítást lehet elérni Magyarországon. L.A.: - Ezt e nélkül is meg lehet csinálni. B.I.: - De ezt miért csak a biztosítók tudják elérni? B.T.: - nem lehet, 20 éve nem értük el. L.A.: - Az elmúlt évben is ez ügyben jelentős előrelépés történt. M.P.: - nem. S.E.: - Néhány észrevételt. Mv.: - Tessék. S.E.: - Az egyik dolog, hogy a magántőkével megyünk-e valamire, ha az egészségügybe bevonjuk. Egyet azért jó lenne kimondani, azt, amit azért néhányan már leírtak papírokba, belső papírokba, a másik oldalon is, hogy friss tőke ezzel a rendszerbe nem érkezik, tehát ezt mondjuk ki, a magyar egészségügybe azáltal, hogy magánbefektetők belépnek az egészségbitosítási pénztárba 49 % erejéig, friss tőke a rendszerbe többet pénz nem fog érkezni. M.P.: - Ez tévedés keves Eszter, ez tévedés. Mv.: - Elmagyarázza? ezt hirtelen én sem értem. S.E.: - Eleve nem ezzel a logikával derül ki. Mv.: - Ezért fizetniük kell, nem? S.E.: - A pénztárak, amikor megalakulnak arra fogják az összes pénzt, amit befizetnek a toborzás ürügyén arra fogják fordítani, hogy felállítsák a saját apparátusukat. Nem is szánt soha senki, tehát ez ezernyi dokumentációban le van írva. M.P.: - De kedves Eszter, ez nem így van. S.E.: - Dehogynem. Mv.: - Ez nagyon lényeges. S.E.: -Akkor mondjad, hogy miért. M.P.: - Először is arról van szó, hogy itt van egy belépési díj és ezt a belépési díjat ezt az állam fogja megkapni és az egészségügy tartalékaként fogja kezelni, ez többletpénz. Egy. De, kettő: én magam is beszéltem meg mások is beszéltek biztosítókkal, nem mindegyik biztosító, de nagyon sok biztosító, aki érdeklődik azt mondja, hogy mi egyszerre akarunk megjelenni az egészségügy számos területén, és például arra készülünk, hogyha alapítunk bitosítót, ugyanakkor az egészségügyi szolgáltatót is létrehozunk... S.E.: - ...ez nagyon fontos momentum. Nagyon fontos momentum, mert bocsánat h add foltassam. L.A.: -... a szolgáltató oldalán is, meg a biztosító oldalán is ugyanaz a szereplő van. Mv.: - Segít nekem Lányi úrtól elnézést kérni? Sinkó Eszer szeretné folytatni. S.E.: - Péter, miből fognak ezek a magánbiztosítók befeketni abból a pénzből, amit fejkvóta alapján megkapnak az állampolgárok után. M.P.: - nem. S.E.: - Abból fognak befeketni és abból fognak vásárolni egészségügyi intézményeket, hiszen azt lehet észrevenni Szlovákiában, ahol ilyen logikával működik a rendszer, hogy vásárolnak ezek a magánbiztosítók egészségügyi intézményeket és azon keresztül szivattyúzzák ki a pénzt az egészségügyi ellátórendszerből. Ez egy nagyon fontos logikai érv. Aztán megint csak nézzük meg, hogy... B.T.: - Ha vásárol, akkor nem kiszivattyúz, hanem beleszivattyúz. S.E.: - Megvásárol egy intézményt, azzal, hogy megvásárol egy intézményt többletpénz nem keletkezik, a rendszerben. B.T.: - És azok az intézmények olyan nagy profitot érnek el? Mert a magyar kórházak speciel nem szoktak nagy profitot elérni. S.E.: - Azáltal, hogy 10 5-os eltéréssel például lehet szerződni, már egy pluszforrást tud adni ennek a kórháznak, kettő: miután ezerszer lírtuk mindenki elmondta már, hogy az egészségügyi szolgáltatás csomag nincs pontosan meghatározva, ezért semmi akadálya nincsen, hogy ez az ellátócsomag valamennyire kiüresíésre kerüljön. Ezzel kapcsolatosan semmiféle garanciális szabály nincs az egészségügyben. Mv.: - Péter, tehát az, hogy a biztosító, egyszer csak óvatosan elkezdi csökkenteni azt, hogy mit finanszíroz, ugye? M.P.: - Ezt nem teheti meg, ezt nem teheti meg. S.E.: - Nem, nem, a következőképpen olyan tecnológiai előírásokt javasol, az orvosok számára, amelyek olcsóbb megoldást eredményeznek. B.I.: - Merthogy azt ő határozza meg. S.E.: - Például, hogy a nézők számára is egyértelmű példát mondjak, érszűkülete van valakinek, egyáltalán nem evidens, hogy mit csináljanak vele, új érfalakat építsenek be vagy pedig levágják a lábát. Óriási különbség van a költségek között. Mondhatjuk azt, hogy Magyarországon majd javasoljuk azt, hogy a technológia leírása, a protokollok egységesek legyenek, hiszen ezzel kapcsolaosan eddig is voltak... Mv.: -...tehát nem illik fölöslegesen amputálni. S.E.: - Igen, mondhatjuk ezt, de ez kevés, hiszen nem lesz, aki állandóan felügyelje. Kettő: Magyrországon sajnos az ezzel kapcsolatos szabályokat hiába hozzák meg, senki nem tartja meg, eddig se tartotta meg és az félő, hogy ezután se fogja senki megtartani. Mv.: - Engedjen meg egy kérdést, állandóan azt szokták mondani, a magyar egészségügyre, két dolgot szoktak mondani, az egyik, hogy szegény, a másik, hogy pazarló. S.E.: - Ez igaz, ez igazé. Mv.: - Úgy tűnik, bocsásson meg, amikor önöket hallgatom, hogy ez a pazarlást mintha nem vennék észre. Mert a másik oldal azt mondja, hogy a pazarlást fogják csökkenteni és ebből lesz a profit. Ha jól érti az ember. S.E.: - Senki nem mndja, hogy pazarlás nincs az egészségügyben, dehogynem. Csak kérdés az, hogy ezt a pazarlást hogyan tudom felmérni, pillanatnyilag hogyan tudom a rendszerben ezt a hatékonysági tartalékot feltárni. M.P.: - De ezt az elmúlt 15 évben nem bírtuk. S.E.: - Igen, csak mert rossz módon keresték, az a baj, hogy nem vették észre, hogy az egészségügyet funkcionális logikával kell nézni és azt kell megnézni, hogy tehát, hogy hogyan működik jól a rendszer, hogy különböző szereplőket, különböző poziciókba helyezve olyan érdekeltségeket indukáljak, amelyen keresztül a rendszer hatékonyabb irányban működik. Mv.: Csak egy... S.E.: - Azt találták, hogy az ellátásszervezői szerepkör létrehozatalának van jelentősége, ezt egyébként felismerték a törvényhozók is, hiszen ilyen jellegű feladatot adnak a pénztárak számára is, csak az a baj, hogy a pénztárak ezt a feladatot nem fogják jól tudni ellátni. Mv.: - Mihályi Péter, egyszavas választ kérünk szépen. Ki dönti ezt el? Érfal vagy vágás? M.P.: - Mindig az orvos. Mv.: - Az orvos fogja eldönteni. M.P.: - igen, eddig is az orvos döntötte el és a jövőben is. N.M.: - A szakma szabályai szerint, a lelkiismeretes és a szakmai szabályok szerint. És hadd tegyen hozzám, szakmai protokoll szerint, hadd tegyem hozzá, hogy egy amputálás... B.I.: És hol vannak a szakmai protokollok? N.M.: - Egy amputált lábú beteg sokkal többe kerül, mint akinek beültetik a műeret. Azért, mert az 100 %-os rokkat lesz, kiesik a munkából, hosszú távon és pontosan ez volt az OEP-nek a hibája, meg az elmúlt rendszernek a hibája, hogy csak egy éves költségvetésben tudott gondolkodni. A biztosítónak az az érdeke, hogy a beteg minél rövidebb időn belül, minél jobban meggyógyuljon, és hosszú távon a szűrővizsgálatokra még hadd hívjam fel a figyelmet, ha te példát említettél, akkor én is, Magyarországon elindult a szűrővizsgálat, de a biztosítónak érdeke lesz, hogy a vastagbéldaganatot időben felismerje, mert akkor nem keletkeznek áttétek, és sokkal olcsóbban megyógyítható a beteg. Mv.: - De miért gondolja, hogy a biztosító rá tudja beszélni arra a magyar társadalmat, amire eddig nem sikerült. N.M.: - A biztosító jutalmazni fogja, először is lesz hozzá apparátusa, amivel megszervezi, amit én személy szerint hiányolok, az az informatikai rendszer a rendelőben, amire szükség lenne oda-vissza jelzéssel. Mv.: - Nem állítanám önnek, hogy a másik oldalon bólogatnak. N.M.: - Megszervezi a bitosító, mert neki ez lesz az érdeke. Hogy minél kevesebb áttétes daganatos beteg legyen. B.I.: - Elnézést, de erre kénytelen vagyok reagálni, bár nem vagyok orvos, de azért nagyon sokat konzultáltunk erről orvosokkal, ők mondták el és nincs okom nem hinni el, amit mondanak, a szakmai protokollok elkészítése Magyarországon nagyon-nagyon lassú ütemben halad. kb. 100 db szakmai protokoll van, ha jól tudom és nagyon sok szakmai protokoll nincs meg, pontosan a vastagbél-daganattal kapcsolatban a PET-CT, ami a lehető legkorszerűbb dolog... Mv.: -... most kezdünk eldurvulni, igen? B.I.: - Nincsen benne a szakmai protokollokban, magyarul nem lehet alkalmazni. Úgy fog hatályba lépni a törvény, hogy a szakmai protokolloknak a jelentős része hiányzik, ennek következtében nem szakmai protokoll alapján, hanem síma finanszírozási protokoll alapján foják eldönteni, hogy mi legyen a beteggel. N.M.: - Nem a PET CT hivatott arra, hogy egy vastagbél-daganatot diagnosztizáljon, arra a kolonoszkópia, a vastagbél-tükrözés. Mv.: - Bocsásson meg, ebbe most nem megyünk bele, mert ezt nagyon kevesen értik azt gondolom, akik megtisztelik ezt a vitát a figyelmükkel, tessék. Mellár Tamás: - Itt ennek a példának kapcsán azért előjött egy alapvető probléma, ami egy közgazdasági kérdés az egészségügyben. Akkor lehet hatékonyan működtetni egy piacot, ha ott a külső gazdasági hatások nem jelennek meg és nincsenek. és ez a példa jól rámutatott arra, hogy az egyének szintjén, tehát a bitosítók és a vele szemben álló biztosított szintjén egész más költségek merülnek fel, mint a társadalmi költségek. és a biztosítót nem érdekli egyébként, hogy az ő betegével mi lesz, hogy neki levágják a lábát vagy sem, mert azokat a költségeket, mint a társadalom fogja viselni. A társadalom számára jelent ez alapvető problémát, hogy vajon mekkora a várható élettartam az országban, de nem a bitosítóknak. Mv.: - Erre mi a válasz, tessék. M.T.: - Tehát a piac akkor működik jól, hogyha nincsenek externális hatások, ezt tanulta a közgazdastanban, ugye Bauer Tamás? B.T.: - Azok a pénztárak... M.T.: Nem ezt tanultuk? M.P.: - Nem. B.T.: - Azok a pénztárak, amelyek ott létre fognak jönni, azok nagy populációt, sok-sok embernek az ellátását fogják hosszú időre finanszírozni. Tehát náluk ez az érdekeltség megjelenik. Nem igazi, hogy náluk nem jelenik meg ez az érdekeltség. M.P.: - Pont az OEP-nél nem jelenik meg. Mv.: - Szabad legyen S.E.: - Evidencia hol van erről? Evidenciát kérnénk szépen. Mv.: - Szeretnék két nézőnktől idézni, ha megengedik, bocsánat, tessék, parancsoljon. Síklaki István: - Feltételezünk különböző dolgokat, hogy így fognak reagálni, úgy fognak reagálni, másik oldalon nincs evidencia. Ez pontosan az a fajta logika és gondolatmenet, ami miatt itt tartunk, ami miatt helyen járunk és bármi változtatás van megfúrjuk, a következőt megint meg fogjuk fúrni, és én úgy gonodolom, hogy ez mindennél rosszabb. Tehát egy tökéletlen, sok sebből vérző törvény is százszor jobb egy ilyen társadalmi szituációban, mint még tovább tolni. S.E.: - Kedves István, azért az fontos lenne, hogy az ember kikerülje azokat a szisztematikus hibákat, amelyeket leírtak már, hog bekövetkezik. S.I.: - Ezek nem tények, ezekről vitatkoznak. S.E.: - nem, nem, nem. Ne haragudjon bizonyos kérdésekről egyértelmű evidenciák állnak rendelkezésre, amelyet egyszerűen nem hajlandók kormányzati oldalon figyelembe venni. Senki nem is érti, hogy miért. Mv.: - Szeretnék két nézőtől idézni, ha megengedik. Most Petró Pálné, mert az előbb erről szó volt, "a törvény megszavazása előtt már tudni szerettük volna, hogy mit is fognak kínálni a pénztárak. Zárójel, kereskedelmi bankok is működnek csodás környezetben, apróbetűs költségekkel nem mindenkinek az örömére." Ebben van valami. M.P.: - Hát nem sok. Tudniillik természetesen... Mv.: - jó lenne tudni, hogy mit kínálnak a pénztárak. M.P.: - Hát addig, amíg a törvény... B.T.: - nem tudnak megalakulni, amíg nincs törvény. M.P.: - Addig, amíg a törvény nincsen, addig nem alakulhtnak meg. És minden pénztár nyilvánvalóan más üzleti stratégiát, más reklámstratégiát, más technológiát fog alkalmazni, más informatikát. Mv.: - Megértettem. Kerkovics Gábor érsebészeti klinikai főorvos írt egy hosszabb tanulmányt, amiből csak engedelmükkel néhány sort idézek, " a kormányzatnak minden döntése előtt hatástanulmányt kellene készítenie. Egyes törvénynek milyen egészségügyi kihatásai vannak. A jelenlegi libertariánus politika az egyenlőtlenségek növeléséhez vezet. Egészségügyi reform címszó alatt korlátozza az egyenlő hozzáférés lehetőségét. Előnyben részesíti a gazdagokat az elesettekkel szemben." S.I.: - De nem így, bocsánat ez egyszerűen azért nem stimmel, mert ennél egyenlőtlenebb egészségügyi szolgáltatást, mint amiben én élek most már évtizedek óta, nem tudok elképzelni. Ez egyszerűen így, ahogy van, demagógia. Mv.: - Tényleg önök is azt mondják, hogy fokozza az egyenlőtlenségeket. Lehet még fokozni? S.E.: - Lehet, lehet. M.T.: - Az állami monopólium helyett a magánmonopólium rosszabb. Eddig eljátszottuk az állami... L.A.: - Ismert az amerikai egészségügyi rendszer, hogy milyen egyenlőtlenségek vannak és milyen mérhetetlen kiszolgáltatottsága annak, akit a rendszer kidob. M.P.: -Amerikát ne keverjük ide, de az egyenlőtlenség egy fontos dolog. Való igaz... Mv.: - Mihályi úr nagyon szigorúan irányítja a vitát. M.P.: - Jó, de szerintem nem érdemes Amerikát idekeverni, senki nem akarja Amerikát lemásolni. Mv.: - Azt mondja, hogy nem keverjük nem keverjük. M.P.: - Az egyenlőtlenségek a társadalomban nagyon mélyen benne vannak, de ezt nem az egészségügy okozza, a probléma pontosan ott van, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek jelennek meg az egészségügyben, erről beszélt Bauer Tamás a hálapénz kapcsán. Mert kik adják a nagyon nagy összegű hálapénzt? Kik azok, akik 100 ezer Ft-okat tudnak kifizetni egy műtétért? Nyilván nem a szegények. Thát nem arról van szó, hogy az egészségügy csinálja az egyenlőtlenséget. Nyilvánvaló, hogy különbség van, igen, különbség van kitelepülés és Budapest között. De nem az egészségügy csinálja ezt nem a biztosítók csinálják. L.A.: - Csak az történik, hogy miközben évről-évre az állam forrást von ki az egészségügyből, most pedig a magánpénztárak érdekeltsége megint csak a biztosítási közös csomag szűkítése felé tendál, innen kezdve egyre inkább azt fogják választani azok, akik eddig hálapénzt fizettek - szeretném azért a mondatot befejezni - akik eddig hálapénzt fizettek, már el is indultak hoszú tömött sorban a magánbiztosítók és a magánkórházak felé, és így mégis csak kialakul a szegény egészségügy, gazdag egészségügy, bárennyire nem akarjuk. B.T.: - De az, hogy Magyarországon vannak magánkórházak, nem sok, de vannak. S.E.: - Egy darab van összesen. B.T.: - Ez független attól, hogy milyen biztosítási rendszer van. ez a magánkórház abban a helyzetben jött létre, amikor egyéges, egeytlen állami országos egészségpénztár van. Tehát az az állítás szerintem nem állja meg a helyét, de alapjában véve azért egy dolgot vegyünk észre, el szokták mondani azt, hogy ez egy olyan rendszer, amihez sehol a világon nincs, ugye ezt szokták mondani. S.E.: - Így is van. B.T.: - Akkor miért azzal vádolják, amit az egyes nyugati országokban, Amerikában létező rendszerek nyújtanak. Ez egy más rendszer, mint ami Amerikában van. Mv.: -Szeretnék mindenkit tájékoztatni csak partjelzőként, hogy 6 percünk van kb. a műsorból hátra, ezért jó lenne a legfontosabb dolgokat mondani kinek-kinek. L.A.: - A hálapénztől akkor szabadulsz meg, ha magán egészségügyet meg a szolidaritás elvű bitosatási egészségügyet különválasztod. Amíg a kettő ilyen furca módon összekapcsolódik, addig minden várólista, minden sorbaállás újabb és újabb alkalom lesz a korrupcióra. B.T.: - András, Németországban és Franciaországban is... Mv.: ...azt írja valaki SMS-en, Baurt úr. B.T.: - Mindenütt összekapcsolódik a magán és az állami. Mv.: - Írja valaki SMS-en, hogy nem szabad a hálapénzzel nem érdemes nagyon érvelni, csúnyábban ír. B.T: - Mert? Mv.: - Mert Budapesten kívül az ország lakosságának jelentős része vagy nyugdíjas vagy munkanélküli. Ez nyilván túlzás. De azért érthető. M.P.: - De a nyugdíjasok is adnak hálapénzt. Ebből a szempontból rossz az érvelés. L.A.: - Erre a magánpraxis kérdésre. Tehát óriási különbség az, hogy az orvosok vagy orvosközösségek vállalják az üzleti kockázatát is tevékenységüknek. De alapvetően gyógyítás mellett elkötelezett emberek kezében van a döntés, az is, hogy milyen technológiát, milyen gyógyszert használnak. És egészen más az, amikor az ő kezükből a biztosítási oldalon vagy a kórházi menedzsment oldalán üzleti befektetők veszik ki a döntést és akkor már az orvosnak kell arra panaszkodni. Mv.: - Mihály Péter, van arra valamilyen felmérés vagy ismeret, hogy az orvosi szakma teljes egésze az mennyiben áll e mellett a pénztárörvény-javaslat mellett? Van bármi ilyen felmérés? M.P.: - Ilyenről én nem tudok. Mv.: - Ezt jó lenne tudni. Jó lenne tudni. Régesrég tudni kellene. M.P.: - Olyan felmérések vannak, amelyek nagyjából azt mondják, ahogy egyébként a másik oldal is, hogy az orvostársadalom többsége reformpárti, mint ahogy önök is reformpártiak, csak amikor a konkrét intézkedésekről van szó, akkor azzal nayon sokan nem értenek egyet, amikor az ő kórházukról van szó, akkor meg pláne nem értenek egyet. Mv.: - Önök azt mondják, vagy azt írják az egyik dokumentumukban, hogy a köztársasági elnök döntése mármint az, hogy visszaküldte a parlamentnek ezt a törvényt, és törvényjavaslat lett belőle megint, nyilvánvalóvá tette az alkotmányos válságot. Mert? Miféle alkotmányos válságról beszélünk? B.I.: - Álláspontom szerint arról beszélünk, hogy ez törvény olyan mérhetetlen társadalmi és szakmai ellenállást váltott ki ebben az orszában, amilyen a rendszerváltozás óta még soha nem volt. Mv.: - De a rendszerváltozás óta nem is volt ilyen törvény, ilyen jelentőségű törvény. B.I.: - Voltak, voltak, azért volt vagyontörvény, volt még egy-kettő, ami nagy jelentőségű volt. De pontosan aszért, mivel ez ennyire alapvető és ennyire jelentős, nekünk az az álláspontunk, hogy ezt a törvényt úgy elfogadni, hogy ne legyen ársadalmi konszenzus és ne legyen szakmakonszenzus mellette, nem szabad. M.P.: - Erre azért mondanék egy pldát. B.I.: - És ez a feszültség e izony legalábbis nagyon jól tudjuk hogy milyen jellegű és milyen nagymértékű... Mv.: -...csak egy igen-nem típusú kérdést engedne meg, ön le tudja képzelni bármilyen ilyen törvényt, ami mellett általános társadalmi, szakmai konszenzus lenne, B.I.: - Legalábbis sokkal nagyobb konszenzus, mint a mostani, nyilván nem lehet százalékot elérni. M.P.: - Ott volt a kárpótlás, nem volt az olyan régen... B.I.: -...meg kell próbálni a törvényt megerősítő népszavazást. M.P.: Bocsánat az akkori kormány a kárpótlást úgy vezette be, hogy a parlament három pártja ellene szavazott. B.I.: - Nem is sikerült jól. M.P.: - Ettől még megtörtént, sokan egyetértettek vele, sokan nem értettek vele egyet, nagyon nagy viták voltak , lezajlott a folyamat. Így működik a parlamenti demokrácia, hogy a többség eldönt valami. B.I.: - A parlamenti demokráciában a közvetlen demokratikus joggyakorlás is rendelkezésére áll. Mv.: - Nagyjából három percünk van, L.A.: - Bocsánatot kérek, a demokrácia vége, amikor elveszítjük a türelmünket, és végül is győz a nyer erő, akik többen vannak leugatják a zokat, akik kevesebben vannak. ű Mv.: - A türelmet nem veszítjük el Lányi úr, csak a műsoridőnek lesz vége. L.A.: - Az a nyilvános vitának a fenntartása az őszinte konszenzuskeresés reményében, ezt egy kicsit nagyon gyorsan... S.E.: - Azt hiszem nem lehetünk olyan naivak. L.A.: - Három éve vitatkozunk egymással kedves Péter. S.I.: Egy népszavazás az nem pusztán pártpolitikai irányok mentén zajlana le, egészen biztos, hogy aki elmegy népszavazásra egy ilyen kérdésben, annak a 99 %-a pártpolitikai alapon dönt, aminek semmi köze ahhoz... B.I.: ...tekintve, hogy az országgyűlés is két nagy pártra szakad alapvetően, ott nem pártpolitikai döntéssel állunk szemben? S.E.: - Most azért bocsássanak meg, de volt egy nemzetkzi konferencia Magyarországon egy évvel ezelőtt, ahol szakértők jelen voltak, nemzeközi szakértők és azt mondták a magyar kormánynak, egy ilyen típusú döntés a nélkül nem lehet meghozni, hogy legalább politikai szinten ne lennének a felek között egyezsége, hiszen abban a pillanatban, ha kormányváltásra kerül a sor pokollá válik az új pénztáraknak is az élete, lásd Szlovákia. B.T.: - De kedves Eszter, Mv.: - Még hozzáteszek valamit, nagyon gyorsan, bocsánat, bocsánat, azt kérdezi valaki, ez ugyanerre vonatkozik csak másképpen azt kérdezi valaki, ha ez nem válik be, akkor mi történik és ki lesz a felelős? B.T.: - Bocsánat, még egy dolgot hadd mondjak, Az lesz a legnagyobb üzlet. B.T.: -A biztosítási reformban valójában konszenzus van, mert a legnagyobb ellenzéki párt, amikor kormányozni kezdett 1998-ban akkor a kormányprogramjában ez benne volt. Most sem azért utasítja el... L.A.: - Nem ebben a formában. B.T.: - Ugyanebben, nem, ennél jobb formában. S.E.: Tásadalmi szerződés formájában. B.T.: - Nem, nem. L.A.: - Bocsánat itt ezt a nagy ellenzéki pártot közülünk senki nem képviseli, térjünk vissza... Mv.: - De most jelzem, bocsánat, 2 perc múlva mindenkit túl fogok kiabálni, mert vége lesz a műsornak. Kettő perc. B.T.: - A FIDESZ nem azért utasítja el, mert magát a rendszert rossznak tartja, minthogy a tandíjat sem azért utasítja el... L.A.: - Mi rossznak tartjuk Tamás, légy erős. B.T.: - hanem azért... B.I.: - jó, hadd ne politizáljunk, hadd ne politizáljunk. B.T.: - Hogy ezt a kormányt támadassák. B.I.: Beszéljünk inkább még az utolsó egy percben... L.A.: - hajlandó az állampolgárok egészségét eladni, ez nem mentsége ennek a törvénynek. B.I.: Bocsánat, de akkor beszéljünk arról, beszéljünk arról... Mv.: - Körülbeül egy percig lehet még bármiről beszélni- B.T.: - Hogy helytelen, hanem azért, mert nem akar... B.I.: Én még szeretném utoljára feltenni azt a kérdét, elnézést, ha még egy perc van, hogy miért van a törvényben, hogy miért következik a törvényből az, hogy a biztosítók, akik nem tudnak... Mv.: -ha a kérdés egyperces lesz, nem lesz rá válasz. B.I.: - a lehető legjobban jöjjenek ki ebbl az egészből, mit jelent a törvény 2. sz. melléklete, ami garantálja a visszavásárlát, a befektetésnek háromszoros árán. Mv.: - Tessék parancsolni. M.P.: - Szó sincs róla, ilyen visszavásárlási garancia nincsen, rosszul olvastad, nincs ilyen. B.I.: - Törvény melléklete. M.P.: Nincs ilyen, nincs ilyen. Mv.: - Egyszerűen nincs. S.E.: - Hasonló igénnyel léptek fel Szlovákiában is azok a biztosítók, amelyeket... Mv.: -....Magyarországon van ilyen vagy nincs? M.P.: - Nincs nincs. B.I.: - Ez a címe a mellékletnek a visszavásárlási ár meghatározása. Mv.: - Van egy ilyen melléklet, hogy a visszavásárlási ár? B.I.: - 2. sz. melléklet. M.P.: - Arról van szó, hogy abban az esetben, ha az állam egyoldalú döntéssel úgy dönt, miután ő a többségi tulajdonos, ki akarja vásárolni... B.I.: ...az a vételi jog. Az a vételi jog, bocsánat. M.P.: - Ez egy olyan jogtechnikai kérdés, amit mos a műsor végén szerintem nem kellene.... Mv.: - Három , kettő, egy. Nagyon köszönjük, hogy eljöttek, önöknek is nagyon köszönjük, ennek most nem azt mondom, hogy vége, felfüggesztjük, várjuk önöket máskor is, mindannyiukat. Önöknek is köszönjük, mához egy hétre viszontlátásra! http://www.mtv.hu/magazin/cikk.php?id=258598

0 komment , kategória: Általános

Címkék: magántulajdonnak, diagnosztizáljon, beprotezsálhatom, elfogadtatásában, járulékemelésről, túlhangsúlyozása, rendszerváltozás, szakmakonszenzus, biztosítópénztár, biztosítottaknak, egyenlőtlenségek, magyarországának, franciaországban, járulékfizetésre, egyenlőtlenséget, ellátásszervezői, költségvetésében, reklámstratégiát, összekapcsolódik, magánvállalkozás, intézményvezetők, létrehozatalának, szükségességének, tökéletesítésnek, munkavállalóktól, összehasonlítani, tevékenységüknek, hatástanulmányt, törvényjavaslat, gyógyszerkassza, pszicholgusként, dokumentumokban, kormányváltásra, országgyűlésnek, előkészítésénél, állampolgárokat, törvényjavaslat elutasítását, köztársasági elnök, törvényt ellenző, törvény drágítja, egészségügyi alapokat, ellátórendszer teljesítményét, támogatók szerint, érvek becsapják, támogatók között, kormány legnagyobb, biztosítási rendszer, vonatkozó törvényt, országgyűlés decemberben, tervek szerint, ellenzők csapata, idézet tőle, Napjaink Magyarországának, Műsorvezető Baló György, Sinkó Eszter, Bencze Izabella, Mellár Tamás, Lányi András, Nagy Mária, Bauer Tamás, Síklaki István, Mihály Péter, Lányi Andrástól, Mihályi Péter, Amit Mihályi, Mellár Tamásé, Országos Egészségbiztosítási Pénztárral, Várfalviné Nagy Éva, Országos Egészségbiztosítási Pénztár, Lányi Andrásnál, Lányi Andráshoz, Akkor Lányi, Hogy XY, Sinkó Esztert, Szocialista Párt, Nokai Géza, Sinkó Esztertől, Lányi Andrásnak, Sinkó Eszer, Kedves István, Most Petró Pálné, Kerkovics Gábor, Mert Budapesten,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]